Személyes: egyedülálló anyukaként azt szoktam meg, hogy minden percben agyalok. Amikor volt egy kis nyugi, végre "átgondolhattam a dolgokat". Mikor kell menni a gyerek fogászatra, hogyan osszam be a pénzt a csekkekre és miképp oldjam meg a hosszú munka napokat gyerekfelügyelettel? Ezeket szépen átrágtam és az életünk szervezett volt. Csakhogy ez a szokás a későbbi, nyugisabb években sem változott, mikor pedig már nemcsak hogy nem volt annyi agyalnivaló (mert a gyerek önállóbb lett és anyagilag is stabilizálódtunk), de a mentális pihenés is már bőven rám fért volna!
Egyszerűen nagyon sok volt az inger és a rohanáa korábban, immár jó lenne megélni az adott élményeket, a pihenésben pihenni... de hogyan kell??? Nem tudtam. Most is tanulom. Nem hibáztatom magam az agyalásért, mert tudom, hogy valaha ez a túlélésünk záloga volt. Most azonban ideje újra kallibrálni a szokásokat.
Van olyan, hogy egy szokás valaha a segítőd volt, de ideje elbúcsúzni tőle. Például az éber alvás vagy a maximalista hozzáállás ilyen - talán egyszer elősegített, de más életszakaszban nem szolgál.
- Neked melyek ezek a validitásukat vesztett szokásaid?
- Mi az, ami valaha jól jött, mostanában viszont akadályoz valamiben?
- Mi az a gondolat, tett, ami "valaha jó ötletnek tűnt", de immár ideje búcsút venni tőle?
- Ha változásra van szükséged, mi tart vissza?
- Miért ragaszkodsz, ahhoz a valamihez, amit el is engedhetnél?
Kellemes pihenést és nyári napokat kívánok Nektek!
Természetesen az egészségért: jóga, meditáció, lélek és test, légzés, energia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nibbana.blog.hu/api/trackback/id/tr8618437753
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
