Minden gondolatunk új utakat nyit meg. Ezért veszélyes, ha a gondolataink elkezdenek körbe-körbe futni. Az önostorozás, a mások hibáztatása, a panaszkodás és szidás tipikus ilyen körbefutások. Ezekkel bezáródunk, megbénulunk, és egy-egy ügyünket évekre (akár egy életre) befagyasztunk egy narratívába.
Mi ennek az ELLENTÉTE??
A kérdezés!
Kérdezd magad, de ne kijelentéseket csomagolj kérdőjelbe ("Miért vagyok ilyen szerencsétlen?"), hanem használj nyitott kérdéseket:
- Mi lehetne ebben egy új nézőpont?
- Mi van, ha megszabadulok ettől a nézőponttól?
- Ki vagyok én, ha az eddigi narratívából semmi nem igaz?
- Hajlandó lennék-e elengedni ezt az állítást egy lehetséges új megoldás érdekében?
- Mi más lehetséges még?
- Mi lenne, ha ma teljesen másképp néznék erre?
FONTOS!! Ne ülj és agyalj a válaszon ezután.
Csak tedd ki a térbe és figyelj, maradj éber, mert egy elejtett infó, egy új élethelyzet (még ha más területen is adódik), valami jel lehet a válasz, amivel az Univerzum megajándékoz!!
Még több:
www.hamoriblanka.hu
#nibbánablog #accessbars #meditáció
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
